szilankok

23. Herta Müller - Irodalmi Nobel-díj - 2009 - III.

noreply@blogger.com (Éosz) — Tue, 03 Nov 2009 14:30:00 +0000

(folytatás)

"Így érkeztünk meg a nürnbergi Langwasser átmeneti menekültotthonba. Egy magas toronyház volt, azzal a hellyel szemben, ahol Hitler a pártkongresszusokat tartotta. (...) És már az első napon kezdődtek - a Föderációs Hírszerző Szolgálat kihallgatásai. Aztán a második nap megint, és többször, szünetekkel, és ugyanígy a harmadik és a negyedik napon is. Persze, tudtam, hogy nem a román Szekuritáté lakik együtt velem itt Nürnbergben, hanem csak a Föderációs Hírszerző Szolgálat. (...) De a fenébe, hova is érkeztem én ide?! (...) Azt vizsgálták, vajon nem valami misszióval jöttem-e ide. (...)

- Volt-e valami dolga az ottani Szekuritátéval?

- Nem nekem velük, hanem nekik vele; van egy kis különbség - válaszoltam.

Felháborító volt. (...)

- Nem akarta megbuktatni a kormányt? Miért ne vallhatná be most, hiszen ami volt, abból annyi sem maradt, mint a tegnapi hóból ("schnee von gestern". A német kifejezés idejét múlt dolgokra vonatkozik, amiket már nem kell számon tartani).

(...)

A tegnapi hóra vonatkozó kifejezés korábban sem tetszett nekem, mert nem akar tudomást venni semmiről, ami a tegnap történt. Csak akkor jöttem rá, miért nem bírom elviselni ezt a kifejezést: elviselhetetlennek tartom azt az aljasságát, mellyel utat szab magának a metafora, és azt a megvetést, melyről bizonyságot tesz. És mégis, mennyire önbizalomhiányos lehet a kifejezés, ha ilyen nagyfokú arroganciával henceg? De azt sugallja az embernek, hogy a tegnapi hónak biztosan volt valami jelentősége, mert ellenkező esetben miért volna szükség még emlékezni rá, és elhatárolni magunkat tőle? (...)

A román nyelvben még van egy másik, költőibb kifejezés is a hóra: "nea". (saját beszúrás: hó = zapada, a "nea" hétköznapibb szinonímája). De a román nyelvben a "nea" (saját beszúrás: a szó azonos alakú megfelelője) még jelent egy olyan férfit is, akit túl jól ismerünk ahhoz, hogy azt mondjuk neki: "Ön", és túl kevéssé ahhoz, hogy tegezzük. Németül talán úgy lehetne mondani: Onkel (bátyuska, "neica") (saját beszúrás: a román "nea" kicsinyítő képzős formája). Néha a szavak saját tetszésük szerint választanak maguknak jelentést (...)

És még történt valami: miközben engem - aki a diktatúrából érkeztem (...) - a német titkosszolgálat egyik alkalmazottja vallatott, azt mondtam magamban: íme, nemrég megszabadultam, és most itt vagyok Nyugaton, mint a borjú a díványon.

Minden télen jött hozzánk egy fehérnemű-varrónő. (...) Nálunk töltött utolsó estéjén azt mondtam neki vacsora után:

- Varrj nekem valamit, amivel játsszak.

(...)

- Mit varrjak neked?

- Varrj nekem egy darab kenyeret.

(...)

- Csakhogy utána mind meg kell enned azt, amit játszottál.

Megenni, amit jástzottam. Így lehetne meghatározni az írást is. Ki tudja, hogy a dolgok vajon nem forognak-e körbe-körbe: meg kell ennem azt, amit írok, és amit nem írok meg - felemészt engem. De bérmennyit is eszek, sosem fogy el. És bármennyire is emészt, nem fogyok el. Mert ez történik, amikor a dolgok autonómiára tesznek szert, a metaforák pedig tolvajmód olyasmiket sajátítanak ki maguknak, ami nem az övék. Íme, miért van az, hogy amikor éppen írok, és a szavak, hogy minél pontosabbak legyenek, mindig valami mássá alakulnak át, mindig rájövök fejcsóválva:

Mindig ugyanaz a hó, és ugyanaz a bácsika.

(vége)

22. Herta Müller - Irodalmi Nobel-díj 2009 - II.

noreply@blogger.com (Éosz) — Tue, 03 Nov 2009 09:36:00 +0000

"Az első árulást, amire emlékszem, én követtem el. A 'borjús árulásról' van szó. Akkoriban két borjú járt az eszemben, és összehasonlítottam őket egymással. (...) Rövid idővel azt követően, hogy megszületett, az egyiket a szobába vitték, és letették a nagyapám ágyával szembeni díványra. Nagyapám le volt bénulva, és évek óta az ágyban rostokolt. Jó félóráig szótlanul, átható és falánk tekintettel nézte az alig megszületett borjút. (...) Néztem nagyapámat. Az iránta érzett sajnálat, és a tekintete által keltett utálat egyaránt égette szívemet. A borjúra szegzett tolvaj-tekintete olyan volt, mint egy kinyújtott üvegszál, ami az ágy és a borjú között feszül. (...) A szem éhsége - gondoltam magamban.

(...)

Igen, ez volt az egyik borjú. A másiknak születése után mindjárt el kellett törni a lábát a fejszével, hogy le lehessen vágni. Tilos volt borjút vágni, mert néhány hét múlva, amikor elérte a kellő súlyt, be kellett adni az Államnak. Az állatorvos csak akkor engedélyezhette a kényszrer-levágást, ha valami baleset történt, és ez esetben meg lehetett tartani a húst. Amikor apám előadta az állatorvosnak a borjúval kapcsolatos balesetet, mutatva, hogy a tehén hogyan lépett rá nehéz lábával, azt ordítottam:

- Hazudsz, te csináltad a fejszével!

7 éves voltam, és tudtam a szüleimtől, hogy nem szabad hazudni. Azonban azt is tudtam, hogy az Állam gonosz, és börtönbe veti a jó embereket az igazmondásért. Hasonlóképpen azt is tudtam, hogy az állatorvos idegen a faluban, és hogy ellenünk, illetve az Állam pártján van. Kevesen múlt, hogy apám nem került börtönbe miattam, mert bízott abban, hogy ösztönösen különbséget tudok tenni az otthoni megengedhetetlen hazugság, és a megengedett hazugság között, amire mindenkit rákényszerítettek a végtelen tiltások. Amikor az állatorvos elment tőlünk (miután busás csúszópénzt kapott), felfogtam, hogy mi az árulás, akkor is, ha nem ismeretem a szót. Úgy éreztem, hogy egészen kiszáradok, és a szájpadlásomtól a talpamig rosszul éreztem magam.

(...)

Mi vett rá arra, hogy apámat eláruljam az állatorvosnak? A másik borjúra gondoltam, (...), amit apám az ölében vitt be az istállóból a szobába, és lefektette a bársonydíványra.

(...)

Rossz lehet 60 év fölött 70 kilós csomaggal utazni februárban egy teherautón, és az emigráns-ládával a holdfényben - de nem lehetett összehasonlítani a helyzetet az 1945-össel. Több éves zaklatás után el akartam menni ebből az országból. Azonban még ha az idegeim ki is készültek, és még ha azért tettem is, hogy megszabaduljak a Szekuritátétól, meg azért (...), hogy ne veszítsem esezemet, mégis azt tettem, amit akartam, és senki sem erőltette rám, hogy ezt tegyem. El akartam menni, ő (saját megj.: anyám) pedig azért akart, mert én akartam. Éppen ezt kellett elmondanom neki: hagyjál már a hasonlatokkal, a hó nem hibás, nem űzött ki minket semmiféle rejtekhelyről.

(...)

Nemcsak hogy nem volt egyetlen rejtekhely sem a hóban, amint azt anyámnak mondtam, hanem a fejemben sem volt: világos volt számomra, hogy el kell vinnem onnan. Egy roncs voltam, és néhány hónapja oda jutottam, hogy összetévesztettem a sírást a nevetéssel. Azért tudtam, hogy nézd, itt nem sírunk, itt meg nem nevetünk, - de mindez semmit sem használt. Tudtam, mi a dolgok rendje, és mégis fordítva csináltam őket. Már képtelen voltam ahhoz igazodni, amit tudok. Összevissza nevettem és sírtam, akaratomtól függetlenül".

21. Herta Müller - Irodalmi Nobel-díj 2009 - I.

noreply@blogger.com (Éosz) — Mon, 02 Nov 2009 14:00:00 +0000

Mint már (valószínűleg) mindenki tudja, Herta Müller romániai (bánáti) sváb családban született, és a rendszerváltás előtti években Németországba emigrált írónőnek ítélték oda idén az irodalmi Nobel-díjat. Mivel interneten csak egy verse és egy írása elérhető (legalábbis utolsó páróbálkozásomkor ez volt a helyzet), megosztom azokkal, akiket ez érdekel, az egyik művének a Romania literara című folyóiratban nemrég megjelent román fordítása alapján saját magam által készített magyar fordítását (részleteket):

"Anyám úgy vélte, hogy a sors mindig télen sújt le családunkra. Amikor velem együtt Romániából emigrált, tél volt, február. 20 évvel ezelőtt.

Néhány nappal az utazás előtt megengedték, hogy a határhoz közeli vámnál mindenki személyenként feladjon egy 70 kg-os csomagot. A dolgokat egy faládába kellett csomagolni, melynek méreteit szabályzat írta elő. A falu asztalosa készítette el azt világos színű akácfából.

(...)

Felszálltunk mindketten a teherautóra, anyám és én, az emigráns ládával, az éjszaka kellős közepén, 4 óra körül. A vámig egy mintegy 5-6 óra alatt megtehető út vezetett. Ültünk az utánfutó alján, a láda mögött, a széltől védettebb részen. Üveg-fagyos éjszaka volt, a hold merőlegesen himbálózott, és úgy éreztük, a szemgolyóink úgy fúródnak homlokunkba, mint egy-egy fagyott gyümölcs. Fájdalmas volt pillantani: mintha a szemeink fagyporral teltek volna meg. A hold először csak keskenyen és kissé gömbölydeden hintázott, aztán később, amikor még hidegebb lett, élesen szúrni kezdett, mint a pengeél.

(...)

Túl hideg volt ahhoz, hogy menet közben beszéljünk. Amikor az embernek megfagy a szájpadlása, nemigen akarja kinyitni a száját, hogy fölöslegesen hűtse. (...) De végül csak kellett szót váltanunk, mert anyám azt mondta - lehet, hogy csak magának, de hangosan, anélkül, hogy észrevette volna:

- Mindig ugyanaz a hó.

Ezt mondva 1945 januárjára gondolt, a szovjetuniói kényszermunkatáborba való deportálására. A listán 16 éves fiatalok is szerepeltek. Közülük sokan elbújtak. Anyám már 4 napja lapult a földbe ásott gödörben a szomszéd kertjében, a csűr mögött. De aztán leesett a hó. Már nem lehetett titokban élelmet vinni neki, mert a ház, a csűr és a gödör között megtett minden lépésnek nyoma maradt. A hóban mindenhol, az egész faluban, rejtekhelyekhez vezető ösvények voltak. (...) A hó besúgóvá vált. Nemcsak anyám, hanem sok más ember is önként kellett elhagyja a rejtekhelyet - önként, és a hó által kényszerítve. Ami aztán 5 éves kényszermunkatábort jelentett. Anyám ezt sohasem bocsátotta meg a hónak.

(...)

Anyám sohasem ejtette ki az "árulás" szót, nem használta. Az "árulás" szó éppen azért, volt jelen, mert nem használta. Az évek során mindig egyre nagyobb méreteket öltött, azáltal, hogy egyre többeknek mondta el történetét, anélkül, hogy kimondta volna a szót.

(...)

(folyt. köv.)

20. Szabadság...

noreply@blogger.com (Éosz) — Mon, 23 Mar 2009 16:10:00 +0000

Elengedtelek, szabad vagy,
soraimmal sem zavarlak,

csak - mint karomba, ha vártalak
s megjöttél -,
gondolatokba zártalak
(megköt'tél).

(Elengedtél, szabad vagyok,
soraiddal sem zavarsz most,

csak - mint karodba, ha vártál
s megjöttem -,
gondolatokba zártál.
Megköt'lek. (?) )

2009. március 20-21.

19. Köszöntő (még egyszer)

noreply@blogger.com (Éosz) — Mon, 26 Jan 2009 10:08:00 +0000

Blogról-blogra váltogató,
(s oda talán írogató)
idetalált látogató,

vendégből lett olvasóm,
köszöntelek ott, ahol

már fél éve nem jártam
(ne kérdezd meg, mit vártam).

De most új év kezdetén
BÚÉK neked egyszer még,

s ezúttal az én "tollamból"
adódik e kis "karambol":

szavak "összekoccan(t)ása"
(gondolatok mocorgása).

S ha ez a kis baleset
- úgy adódott:- megesett,

(Olvashatja azt mindenki:
Kiddos, Nagy, Márti, Rotnák,
Phaedra, Andi, Oszkár,
de hiányzik Edó s Nelli)

Annyi baj', hát üsse kő!;
Van itt virtuál'-pezsgő:

koccintsunk az új kezdetre,
barátságra, életkedvre,

s találkozzunk ugyanitt
néhanpján, hogy amit

látunk, hallunk, olvasunk,
barátilag megosszuk.

18. BÚÉK - 2009

noreply@blogger.com (Éosz) — Thu, 22 Jan 2009 12:59:00 +0000

A Magyar Kultúra Napján (vagyis a magyar himnusz befejezésének évfordulóján) Csata Ernő következő soraival szeretnék minden jót kívánni mindenkinek ez új esztendőben:

Adjon az új év,
amit a régi nem adott:
nevető örömet, édes bánatot;
adjon az is, aki még nem adott,
hidegben meleget, melegben árnyékot;
kálváriánkban könnyű keresztet,
szőlőtőkénkre nehéz gerezdet,
ha száraz a mezsgye, adjon az ég
bőséges esőt, de ne legyen jég;
fagyosszentek ne hozzanak veszélyt,
gazdaszívekben ébresszenek reményt;
minden haragos béküljön jóra,
kaszálókon viruljon pünkösdirózsa;
adjon az isten mindig jó napot,
templomainkban áldásos papot;
ültessenek a kertbe legalább egyet,
teremjenek fáink roskadozva meggyet;
búzatáblákba kevesebb egeret,
adjon az isten puha kenyeret;
adjon nekünk, ha nem is kérünk,
boldog szerelmet, ameddig élünk.

17. Napi morzsák - Érzésegyveleg

noreply@blogger.com (Éosz) — Tue, 17 Jun 2008 11:47:00 +0000

1.) A minap metróval utaztam a munkahelyem felé. Miközben éppen haladtam át a folyosón, hogy egyik vonalról a másikhoz átjussak, előttem megszólal egy XI-XII-esnek látszó csajszi, és azt mondja vele egyidősnek kinéző barátnőjének: "Komolyan mondom, nem értem azokat, akik a filológiát választják! Mert elvégzik az egytemet, megtanulnak 1-2 idegen nyelvet, és mit csinálnak azután? Elmennek tanárnak és éhenhalnak?!" Az első reakcióm az volt, hogy mindjárt megszólítom, és elmondom, mit gondolok én erről, hogy talán kissé elhamarkodott az ítélete, de mégsem tettem meg ezt a feltörő indulatok 1-30 másodpercében, később pedig már lemondtam a "kioktatásról", mert egyrészt esezmbe jutott, hogy a tanári pályát illetően bizonyos mértékben igaza van, másrészt pedig mi közöm nekem ahhoz, hogy egy vadidegen csitri mit gondol vagy nem gondol erről, arról, amarról. De azért ma is fúrja az oldalam, hogy egy annyit nem mondtam el: "Kislány, filológaiai képzettséggel nem csak tanárkodni lehet".

2.) Ugyanazon a napon összegyűltünk egy bukaresti magyar (és még hivatalosan meg nem nyílt) vendéglőben megünnepelni egyik barátunk születésnapját. A gulyásozás, valamint a sör-, bor-, és pálinkafogyasztás után már eléggé oldódott, és egyre vidámabb hangulatban valaki az asztalnál (melynél régi és új ismerősök egyaránt ültünk, de egy idő után már a kívülálló számára akár úgy tűnhetett volna, hogy itt mindenki ezer éve ismer mindenkit) valaki idézte Szilágyi Domokost (és talán nem véletlenül őt itt Bukarestben!): "Az egymásrautaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet".

(P. S. : Szilágyi Domokos filológus volt :-). )

16. Arab bölcsességek (II.)

noreply@blogger.com (Éosz) — Wed, 12 Mar 2008 11:58:00 +0000

(Kahlil Gibran: A Próféta kertje
ford. Palásti László)

"Mikor ébren-álmodásotokban csendben befelé figyeltek, gondolataitok hópehelyként táncolnak, és fehér némaságba öltöztetik ürességetek hangjait. És mi egyebek lennének ébren-álmaitok, mint szívetek égi fáján rügyező és virágzó felhők? És a gondolatok tán nem szirmok serege, mit szívetek szele hord széjjel dombokon s mezőkön?És ahogy a békét várjátok, míg a bennetek lévő forma nélküli alakot ölt, úgy gyülekeznek és oszlanak szét újfent majd a felhők is, amíg a Legszentebb Ujjak a szürke vágyakat kis kristály-napokká, holdakká és csillagokká gyúrják".

"Hát nem tudod, hogy a lélek számára nem létezik más távolság azon kívül, amit a fantázia nem képes bejárni? És amikor a lélek leküzdi eme távolságot, dallammá válik az belül.
A távolság köztetek és nem szívelt szomszédotok között bizony nagyobb, mint köztetek és heted-hét országon túli kedvesetek között. Mert az emlékezet számára nincs messzeség, csak a feledésből támad oly' szakadék, mit sem hangotok, sem szemetek nem képes áthidalni".

"Gyakran nevezitek az éjszakát a pihenés idejének; igazából a keresés és a találás ideje az. A nappal a tudás hatalmával ajándékoz meg és kezeteket az elfogadás művészetére tanítja, mégis az éjszaka az, ami az élet kincseskamrájához vezet benneteket.
A Nap minden élőlényt megtanít a fény utáni vágyakozásra, mégis az éjszaka az, ami mindannyiunkat a csillagokba emel.
Valóban, az éj csendje szövi az erdők fáit és a kertek virágait díszítő menyasszonyi fátylat, aztán tékozló ünnepet ülve készíti el a nászszobát, s ebben a szent csendben fogan meg a holnap az Idő ölében.
Így van ez veletek is, ha kerestek; táplálékot találtok és beteljesedést. És ha a hajnali ébredés ki is oltja az emlékezést, az álmok asztala mindig terítve áll és a nászszoba vár rátok".

"Amikor sötétség vesz körül benneteket, mondjátok azt magatoknak: 'Ez a sötétség a még meg nem született hajnal; ha most a sötétség szülési fájdalmait szenvedem is, hamar felvirrad pirkadatom, miként a domboké is reggelente'. És a liliom kelyhében megbúvó harmatcsepp is hasonlatos hozzátok, hiszen a ti lelketek is Isten szívében nyugszik. Amikor a harmatcsepp azt mondja: 'Ezerévente egyszer harmatcsepp vagyok', hát válaszoljátok neki: 'Nem tudod tán, hogy az évezred minden fénye tükröződik benned? ' "

"Testvérem és szeretettem, az idők kezdetétől minden készen áll, étel és ital megvan holnapra, mint ahogy tegnapra és mára is jutott.
Most elmegyek. De ha úgy távozom, hogy egy ki nem mondott igazságot magammal viszek, úgy ez az igazság újra megkeres majd és ösztökél akkor is, ha létezésem elemei már szétszóródtak az örökkévalóság hallgatásában. És vissza fogok jönni hozzátok, hogy olyan hangon szólaljak meg, mely a végtelen hallgatás szívében újjászületett. (...) És én jelt adok majd, hogy tudhassátok: visszajöttem beszélni mindarról, amit elmulasztottam most elmondani, hiszen Isten sem azt nem tűrheti, hogy akár egyetlen embertől is elrejtve maradjon, sem hogy szava emberi szív szakadékában kallódjon el".

15. Arab bölcsességek (I.)

noreply@blogger.com (Éosz) — Thu, 14 Feb 2008 12:16:00 +0000

Egy kis ízelítő ar arab irodalomból:

Kahlil Gibran: A Próféta (ford. Révbíró Tamás)

A szeretetről:
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok. És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet. Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is. Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.

A házasságról:
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is. De együttlétetekben legyenek távolságok. És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.(...). Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

A gyermekekről (különösen Edónak dedikálva - sz. m.):
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok (…). Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. (…) Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Az adakozásról (különösen magamnak dedikálva, lásd 3. bejegyzésem - sz. m.):
Gyakorta mondjátok: "Adnék én, de csak annak, aki megérdemli". Gyümölcsös kertedben a fák, legelődön a jószágok nem mondják ezt. (…) Hiszen aki méltó arra, hogy nappala és éjjele legyen, az minden egyebet is megérdemel tőled. És aki megérdemli, hogy igyék az élet óceánjából, az megérdemli, hogy megtöltse kelyhét a te kis csermelyedből is.

Az evésről és ivásról:
Mikor fogatokkal egy alma húsát szakítjátok fel, mondjátok szívetekben:
- Magvaid testemben élni fognak, és holnapod bimbója szívemben fog kinyílni. És a te illatod lesz az én lehelletem, és együtt örvendezünk majd a múló időben.
És ősszel, amikor szőlőskertjeitekben a prés alá szüretelitek a fürtöket, mondjátok szívetekben:
- Én magam is szőlőskert vagyok, s gyümölcsöm a prés alá gyűjtetik. És mint az új bor, örök hordóba töltetem.
És télen, amikor borotokat kancsóba töltitek, minden pohárért szóljon egy dal szívetekben. És szóljon egy dal az őszi napok emlékéért, a szőlőskertért és a szőlőprésért is.

A munkáról:
Mindig azt hallottátok, hogy a munka átok, a robot szerencsétlenség. De én mondom néktek, ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból, azt a darabkát, melyet rátok szabtak, amikor az álom megszületett. (…) Ha fájdalmatokban a születést csapásnak, a test fenntartását a homlokotokra írt átoknak nevezitek, akkor én azt válaszolom, hogy semmi egyéb, mint homlokotok verítéke moshatja el onnan azt, ami oda íratott. (…) És mit jelent az, hogy szeretettel dolgozni? Úgy szőni gyolcsot, hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz. (…) Gyakran hallottalak benneteket, amint ezt mondjátok, mintha álmotokban beszélnétek: - Aki a márványt faragja, és saját lelke képmását felleli a kőben, nemesebb, mint aki a földet szántja. (…) De én azt mondom (…): a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez.

Az örömről és a bánatról:
A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja. És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve. Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek. Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében? (...) Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek.

14. Az amerikai választások margójára

noreply@blogger.com (Éosz) — Thu, 10 Jan 2008 12:25:00 +0000

Prodán Márta blogján (prodanmarta.blogspot.com) vita kerekedett a Nagyon érdekesen alakul című bejegyzéssel kapcsolatosan, mely az amerikai elnökválasztásokról szól. Ehhez lenne néhány megjegyzésem az eddigiek olvastán:

(Csak mellékesen: Nem vagyok én biztos abban, hogy "Isten nem környezetvédő". Szerintem a Bibliából éppen az tűnik, ki, hogy mennyire gondja volt/van mindenre, beleértve a természetet is, és azt hiszem, hogy ha környezetünkhöz az Ő elvei szerint viszonyulnánk, most nem kellene egy egész sor jelenlegi környezettvédelmi problémával szembesülnünk).

És akkor most vissza a vitára:

Oszkárnak: Kicsit sántít az az érv, hogy "mert a Biblia szerint ezelőtt x évvel így volt, most is így kell legyen". Ugyanis a Bibliában nagyon sok olyan dolgot találunk, amiket azóta a "legeslegkeresztényebb" keresztények sem tesznek ma már úgy. Pl. a mai keresztények - régi "jó szoláshoz" híven vajon - miért nem zárják ki templomaikból a nőket, hiszen tudjuk, hogy a Jézus-korabeli zsinagógákba a nők nem is mehettek be az istentisztelet tulajdonképpeni helyszínére, márpedig a kereszténység "alapja", Jézus, zsidó volt, ugyebár (nem tudom, hogy ez így van-e most is a zsidóknál).

Egyébként a "mindig" szó szerint azt jelenti, hogy "mindig", amibe semmiféle kivétel sem fér bele, még egyetlen egy sem. Ha egy jelenségre nézve vannak kivételek (bármilyen elenyésző számban is), arra már nem modható, hogy "mindig". Legfennebb az, hogy "általában", ami azért nem ugyanaz. És végül egy személyesebb megjegyzésem hozzád: azt hiszem, adventista vagy, de ha tévedek, tekintsd semmisnek a most következő megjegyzésemet: vajon Isten miért választotta Ellen G. White-ot az advent nép vezetőjéül (pedig nem is a "profán" politikáról, hanem a keresztény szempont szerint "szentebb" vallási "vezetésről", vagyis a prófétaságról volt szó). Nem volt egyetlen erre méltó férfi sem az egyházban? Ha nem volt, ez eleve cáfolja azt, hogy a férfiak férfi-mivoltuktól fogva méltóbbak lennének erre. Ha meg volt, vajon Isten miért szegte meg saját "elveit", s ha megszegte, ő is bűnt követett el???

Meg aztán: a politikának manapság semmi köze sincs a keresztényi/bibliai elvekhez. Nem mondom azt, hogy esetleg nem jönne jól néha, ha lenne, de sajnos, ez a két dolog már annyira távol áll egymástól, mint ég a földtől, sőt, manapság egy igazi keresztény meggyőződésű és bibliai elveket valló politikusnak esélye sem lenne labdába rúgni, vagy a "víz felszínén" maradni. És ezt onnan tudom, hogy munkámnál fogva az átlagnál valamivel közelebb vagyok ehhez a szférához, és figyelemmel követem a politikai eseményeket, a kulisszák mögött zajlók egy (nagyon kevés) részét is beleértve, és amit tudok, attól már így is felfordul a gyomrom, és borzadva gondolok arra, mik lehetnek még, amikről nem is tudok.

Mártának: Nagyon aranyos és értékelni való emberke vagy, ami már többször is kiderült, így az amerikai választásokal kapcsolatos bejegyzésedből is, melyben Clintonra vonatkoztatva azt írod, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, és a megbocsátás fontossága, stb....Nos, én azt hiszem, hogy az elnökválasztás nem a választók keresztényi elveinek a tesztelésére szolgál, hanem ennél jóval több (kéne legyen). A megbocsátás gyakorlása, a második vagy akár n-edik esély megadása valóban a kereszténység fokmérője lehet a családi, baráti, szomszédi, munkahelyi, s még ki tudja, milyen viszonyok terén (nem hiába mondják, hogy olyan keresztény vagy, ahogyan viselkedsz a családtagjaiddal szemben). (Nem beszélve arról, hogy a családtagjaimat nem választhatom meg, de az elnököt jó esetben igen). Az államfői tisztség van annyira fontos, hogy arra a jelöltre adjam a szavazatomat, akit ennek betöltésére legalkalmasabbnak tartok, és ne kísérletezgessek azzal, hogy vajon az illető "megtért-e", megjavult-e közben vagy sem. Clinton szerintem nem azért nem érdemli meg a második esélyt "még felesége által sem", mert hibát követett el (lásd: szex-botrány), hanem azért, mert hazudott: utolsó percig és szemrebbenés nélkül tagadta a tényt, mindaddig, míg a bizonyítékokkal szemben már nem tehette tovább. (S akkor összeomlott, és egy idegileg teljesen kikészült és megalázott ember volt látható akkoriban órákon át a televíziók képernyőjén, amikor folyt a "vallatás", vagyis a részletek tisztázása, de ez itt most mellékes, bár i tudja? Lehet, hogy nem).

Zárógondolat: ha amerikai lennék, és szavazati jogom lenne Amerikában, biztosan nem az általam és mások által is említett felületes érvek alapján dönteném el, kire szavazzak, hanem komolyan érdekelne például minden jelölt eddigi politikai múltja, tevékenysége, megvalósítása; az, hogy mikor hogyan foglalt állást ilyen vagy olyan kérdésben, stb. Mivel mindezekkel nem vagyok tisztában egyik jelölttel kapcsolatosan sem, csak annyit mondhatok, hogy én még azért is a - hogy finoman fogalmazzak - "kisebbségi" jelöltnek szurkolok, bár nem nagyon hiszem, hogy lenne esélye elnökké válni, mert szerintem Amerika messze nem olyan demokratikus, mint amilyennek sokan hiszik.

13. az én 7 csodám

noreply@blogger.com (Éosz) — Thu, 18 Oct 2007 05:47:00 +0000

Nos, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Edó meg Nelli felkért: példájukat követve azonosítsak 7 román/romániai dolgot, ami szerintem csodaszámba megy. Próbáltam elvonatkoztatni az általuk leírtaktól, és igyekeztem úgy összeállítani a listát, hogy ne ismételjem a már említetteket, de ez nem sikerült teljes mértékben, amiért már előre elnézést kérek. S még mielőtt rátérnék a felsorolásra, megjegyzem, hogy a listám nem feltétlenül tükröz fontossági sorrendet, kivéve az első „csodát”, ami szerintem valóban „lekörözi” az összes többit.
Most pedig következzen a lista:
1.) Románia 2007. január 1-i EU-csatlakozása (és nem integrációja, ami hosszabb folyamat eredménye lesz, és a jövő titka, hogy mikor fog lezárulni. Legalább ilyen nagy csoda lesz az is, ha az európaiak által szabott 1 hónapos határidőn belül sikerül behozni a mezőgazdaság terén felhalmozott lemaradásokat, és ennek következtében elkerülhetjük a védzáradék alkalmazását, és szerintem ugyanez a helyzet az igazságügy területén is). Annak, hogy ez a csodaszámba menő esemény mégis bekövetkezett, nyilván sok politikai, gazdasági stb. magyarázata van, de ezekre most nem térek ki (hadd ne oszlassam szét a csoda varázsát, vagyis Lucian Blaga szavaival élve: „eu nu strivesc corola de minuni a lumii” :-)) ).
2.) A Balkán sajátos világa, és ezen belül Bukarest, amely a mindenféle lehetőségek városa (értsd: bármikor bármi megtörténhet pozitív és negatív értelemben egyaránt, olyannyira, hogy Alice csodaországa néha holmi kis hétköznapi porfészeknek tűnhet az itteni eseményekhez viszonyítva. Erről már Edó is írt).
3.) Mircea Cărtărescu és Ioana Pârvulescu egyetemi előadásai (más neveket is sorolhatnék itt most a román tanszék(ek) „legjei” közül, de számomra ők voltak a „leglegek”.
4.) Kolozsvár, éjszaka a Feleki tetőről nézve (ez nyilván nagyon szubjektív megítélést tükröz - akárcsak a többi is -, de hát senki sem „kötelezett” / kért arra, hogy általános érvényű szentenciákat, axiómákat fogalmazzak meg). Még gyorsan hozzáteszem: tudatában vagyok annak, hogy e városnak ennél sokkal nagyobb érdemei is vannak, de ezek számbavételét és felsorolását a kolozsváriakra bízom.
5.) A bukaresti kulturális élet. Ez megér egy külön említést, s talán külön kiemelném a színházakat, valamint a mostanság nemzetközi szinten is elismert rendezőket: Cristi Puiut, Cristian Mungiut, Cristian Nemescut - ez utóbbi, sajnos, már halott -, és filmjeiket. (Mindhárom Cristi :-))) ) . És szinte elfelejtettem, de ide kívánkozik Corneliu Porumboiu neve is.
6.) Szeben
7.) A moldovai templomok, kolostorok.

12. emberek és fotonok

noreply@blogger.com (Éosz) — Wed, 03 Oct 2007 10:19:00 +0000

Müller Péter írja a Titkos tanítások / Alapkérédsek és végső válaszok (Jonathan Miller kft kiadó, 2003) című könyvében:

Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az! Ismerem!.

Csakhogy Müller szerint valami miatt egyre kevesebb ilyen kapcsolat van, és ilyen szempontból a fotonok is képesek megszégyeníteni az embereket. Müller azt írja: Einstein, Podolsky, és Rosen gondolatkísérletét 1972-ben Clauser és Freedman kísérletileg is igazolták: a világ különböző alkotóelemeinek egységét "szuperlumináris összekötöttségnek" nevezték, ami azt jelenti:

egy ikerfoton mozgásának megváltoztatásával a másik foton pörgése is megváltozik, azonnal, a fénysebességnél is gyorsabban, tehát egyidejűleg. Még akkor is, ha a két "ikerfoton" ellenkező irányú végtelenbe repül. Erről azért nem beszélek szívesen, mert csak az a szomorú tény derül ki belőle, hogy a fotonok még szeretik egymást, csak az emberek nem. S ezt a könyvet nem a fotonoknak, hanem az embereknek írom.

Nos, elgondolkodtató.

Bár... ízlések és pofonok.

Vagyis emberek és fotonok.

Illetve embere és fotonja válogatja.

De lehet, hogy a fotonok valóban nem válogatnak:-)

11. Csönd

noreply@blogger.com (Éosz) — Tue, 25 Sep 2007 09:59:00 +0000

Távozásod húrjaimba tépett,
s bár sokáig eltartott a koncert,
mostanra már csend borult a tájra,
s olthatatlan vágy sem űz a táncba.

De

édes-keserű emléked
néha-néha még feléled.

S bár még "várnék"-árnyék kísért,
már rég "már rég"-háló kivéd.

10. „…A lovely little jewish princess…” (saját fordítás, részlet)

noreply@blogger.com (Éosz) — Tue, 18 Sep 2007 10:11:00 +0000

Eszter a lánytestvérem kolléganője, (…) és szintén nálunk született szülők gyereke volt, mégis idegennek tűnt, de ugyanakkor nagyon jól beszélte nyelvünket. Gesztusai, magatartása, és a mindig meglepő reakciói (…) minden pillanatban ellentmondtak szavainak. Szép volt. Profilból vékonynak, törékenynek, (…) látszott. Teste rugalmas és feszes volt, mint egy modellé. De mindjárt, ahogy arcát feléd fordította, tekintetében (…) a Ragyogás Könyve tükröződött: kerek arc, zöld szemek, és puha, érzéki ajkak, de annyira érzékiek, hogy már-már misztikusba hajlók, és a szexualitástól megüresedettek voltak. Ilyenkor Eszter az övével azonos nevű bibliai nővé vált, aki felé az asszír király kinyújtotta aranypálcáját, életet ajándékozva neki ezáltal.
Íme az író, akinek kevés nője volt: mindig kész arra, hogy mitizálja őket. …Tulajdonképpen Eszterrel egy néhány hónapig tartó kapcsolatom volt, mely alatt nem beszéltünk szerelemről, és nem szeretkeztünk, bár nagyon sokszor közel álltunk ehhez. Azonban naponta több órán át sétáltunk, irodalmi körökre jártunk, ahol jelenlétének szinte hipnotikus hatása volt, és ahol nagyon hosszú és kemény szálú, hullámos haja csak amúgy vonzott minden tekintetet („te szerencsés flótás, kicsoda ez a csaj?”), de voltunk strandokon is, ahol lehetetlen volt bemenni az undok vízbe. Amikor késő éjszakánként hazakísértem (persze, a hét ágra ragyogó csillagok alatt), néha megálltunk az utcán egy-egy lámpafény, vagy a magát nehézkesen tovavonszoló troli ablakai által megvilágítva, és kétségbeesetten csókolóztunk. Soha nem tartottam karjaimban egy ilyen szép testet, egy ilyen egyszerű, és mégis ennyire titokzatos lányt. Mindez idő alatt semmi rendkívüli nem történt. Szülei karjain nem voltak auschwitzi tetoválások, melyek megmentsék történetemet a monotóniától (vagyis tulajdonképpen történetté formálják azt). Semmi fantasztikumba hajló nem volt: Eszter nyakán nem volt a félhomályban hirtelen megcsillanó gyöngy-nyakék, és sohasem suttogta szemembe nézve: „Hekel havolim, hakol hevel”…
A nappalok hűvösödni kezdtek, és azon az estén, amikor Eszter azt mondta, hogy családjával együtt Izraelbe fog emigrálni, még szavai meghallása előtt átfutott rajtam a hideg. Aztán megfagytam. Hallgatólagosan megegyeztünk ugyan, hogy nem leszünk szerelmesek egymásba, de lehet, hogy én, vagy valami belőlem – anélkül, hogy észrevettem volna - átlépett a megszabott határon. Koszos és kietlen parkban voltunk, egy betonból levő sakkasztalnak dőlve. Hazakísértem, mint mindig, csókolóztunk, mint mindig, nem mondtunk istenhozzádot egymásnak, sőt, még azt sem, hogy viszontlátásra, és azután sohasem találkoztunk. Repülőgépe egy dérlepte reptérről szállt fel ’86 őszén, anélkül, hogy tekintetem elkísérte volna, míg eltűnik a felhős égen. Úgy volt, hogy Haifában fog lakni, abban a városban, melynek neve is jobban illett hajához és tekintetéhez. Én, aki röghöz kötötten Bukarestben maradtam (és komolyan hittem, hogy soha sem hagyhatom el ezt az országot), kutyául szenvedtem néhány hétig, aztán elfeledtem. Leveleket küldtem neki, tudva, hogy nem érnek el hozzá, mint ahogy nekem sem jött soha egyetlen levelem sem Haifából.
Történetemnek egy tíz évvel későbbi epilógusa van. A Golf-öbölbeli háború idején történt. Száddámnak sikerült néhány (…) rakétát küldenie, amelyek izraeli földre hulltak le. Nyugodtan hallgattam a BBC híradóját, melynek során az esemény néhány romániai származású szemtanúja nyilatkozott sorra, amikor egyszer csak megszólat „X. Eszter asszony Haifából” (teljesen más, de szintén zsidó családnevet viselt), és egyszeriben meghallottam az ő régi, tétovázó és összetéveszthetetlen hangját. Mintha egyszeriben Durell Justine-je beszélt volna hozzám az éteren át. Minden ízemben remegve hallgattam a néhány, rémültségről árulkodó mondatot, és fél órán át sétáltam a házban föl-alá, több tízszer mormolva el magamban: „Hekel havolim, hakol hevel” („Hiábavalóságok hiábavalósága, minden hiábavalóság”), aztán mindenre ráborult a csend.

Az idézet Mircea Cărtărescu De ce iubim femeile (Miért szeretjük a nőket) - 2004, Humanitas kiadó, Bukarest - című könyvének a fent már idézett címet viselő fejezetének befejező részét képezi. Saját fordításomat osztom meg veletek, vagyis jobban mondva azért fordítottam le ezt a kedvenc részt, hogy veletek is megoszthassam (nyilván azokra gondolok, akik nem tudnak románul). A zárójelbe tett pontokkal jelöltem, hogy onnan hiányzik valami: vagy azért, mert olyan szövegrészről van szó, aminek itt így, a csonkított szövegben nincs értelme, vagy zavaró, mivel visszautal a fejezet le nem fordított részére, vagy mert nem találtam még meg a megfelelő kifejezést egy-egy szóösszetételre, szólásra, stb. Remélem azonban, hogy ettől eltekintve a szövegem érthető, és egy kis ízelítőt nyújt Cărtărescu írásaiból.

A könyvet 2007-ben a Jelenkor kiadó is megjelentette magyarul Koszta Gabriella fordításában.

9. cigarettafüst a....szerelem (?)

noreply@blogger.com (Éosz) — Thu, 13 Sep 2007 07:16:00 +0000

szivart választottam
hozzá tüzet fogtam

parázs-varázs villant
s mára bár elillant

füst(-) emléke
egy része
egészen
eltűnt

másikat beittam

agytekervényeim
rejtettebb részeit
még meddig
mérgezi
(élekig?)

8. az előítéletekről (s kissé talán visszautalva az előbbi bejegyzésben idézett román mondásra)

noreply@blogger.com (Éosz) — Thu, 06 Sep 2007 06:47:00 +0000

Utolsó líceumi évemben egyik tanárom ajánlotta, hogy Bukarestben felvételizzek egyetemre. Gondolom, az így ért meglepetés eléggé nyilvánvalóan kiülhetett arcomra, mert mindjárt hozzátette: azok a volt diákjai, akik valamilyen okból kifolyólag – függetlenül attól, hogy milyen szakra – oda kerültek, nagyon szeretik a fővárosban, és akik hazajöttek, ma is szívesen emlékeznek az ott eltöltött időszakra. S mivel még mindig hitetlenkedést olvashatott ki a hallgatásomból és a valószínűleg óriásira kerekedett szememből, még azt is hozzátette: ajánlom, hogy beszélj erről X-szel meg Y-nal. Meglepetésemet csak fokozta az, hogy ez a tanács a köztudottan „nagymagyar” személyiség részéről jött. Végül a „semmit nem veszítek ezzel” alapon valóban megkerestem az illetőket, és elbeszélgettem velük fővárosi élményeikről (az egyik akkor már hazajött, de mint mondta, bármikor szívesen visszatérne, a másik még egyetemista volt, s mára már – szülei kitartó noszogatására - szintén hazatért, de azóta is bánja). A hallottak tanáromat igazolták, így lassan-lassan kezdtem megbarátkozni a – ma sem tudom pontosan, miért, de sejtem, hogy az erdélyi (és magyar, de nem csak magyar) agyba akarva-akaratlanul(?) rögződött (/rögzített?) előítélet miatt – magának a Pokolnak vélt Bukarestbe utazás gondolatával.

Amikor aztán a sikeres felvételi után valóban ide kerültem, csodálkozva állapítottam meg, hogy senki nem akar meglincselni, felakasztani, kinyírni, eltörölni a Föld színéről magyarságom miatt. Sőt, legtöbbször azt tapasztaltam az évek során, hogy erdélyiségem miatt általában - függetlenül attól, hogy évfolyamtársaimról, szomszédaimról, illetve az ilyen vagy olyan úton ismerőseim közé sorolódott személyekről is van szó - eleve kijár nekem valami külön tisztelet, ami csak fokozódik, mikor az is kiderül, hogy magyar vagyok. Igaz, soha nem viszonyultam senkihez a felsőbbrendűség tudatából adódó magatartással, bár a „civilizációs különbség” okán talán megtehettem volna néhányszor. Mert az itteni emberek valóban sok mindenben különböznek az otthoniaktól, de úgy vélem, és leginkább itt tanultam meg, hogy nem szabad általánosítanom, és a tájegység, vagy bármi más alapján megítélnem az embereket, hiszen mindenki külön személyiség, és mint ilyen - még az amúgy eléggé koszos, koldusokkal, lerobbant épületekkel és főleg kóbor kutyákkal tele főváros lakosa is - bármikor bizonyulhat másnak, mint környezete. (Egyébként a bukaresti élettel kapcsolatosan lásd előbbi bejegyzésemet). Sok mindenről írhatnék most, ha a bukaresti (vagy általában a havasalföldi?), és az erdélyi emberek közti különbségről akarnék „előadást tartani”, de ízelítőnek most csak egy példa a különböző „vérmérsékletről”:
Kezdetben elég megrázó élménynek számított számomra, hogy szinte minden trolizás alkalmával tanúja lehettem egy-két utas – általam elég hevesnek érzékelt – veszekedésének. Itt azonban azt is el kell mondanom, hogy a fővárosi tömegközlekedési járművek már-már azt elviselhetetlenségig zsúfoltak, (vagy legalábbis nemrég még azok voltak, bár azt hiszem, ilyen téren azért történt némi változás az utóbbi időben, legalábbis bizonyos útvonalakon), így a tolakodás, lökdösődés stb. éppen elég alkalmat szolgáltatott a szóváltásra. Azonban – mivel első egyetemi éveimben házinéninél laktam lakbérben, az ő, és szomszédaim emberi viszonyainak megfigyelése következtében – arra a következtetésre jutottam, hogy a bukarestiek a heves veszekedéseknek távolról sem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget, mint az erdélyiek, és ez az egyik lényeges különbség az „itteni”, és az „ottani” emberek között: az erdélyiek nem egykönnyen haragszanak meg egymásra oly mértékben, hogy az „súlyos” nézeteltéréssé fajuljon, de ha egyszer eljutottak erre a pontra, az eléggé tartós, vagyis amolyan „örök harag szalmakalap” alapon történik, és ember/vagy Isten legyen a talpán, aki ki akarja őket kibékíteni. Ezzel szemben az itteniek képesek hamar és bármi apróságért összebalhézni, de bármilyen komoly, vagy annak tűnő is legyen a dolog, 5 perc múlva (vagy legtöbb fél órán belül) el is felejtik azt, és úgy mennek tovább, mintha semmi sem történt volna közöttük. Tehát ilyen téren – azt hiszem – tanulhatnánk tőlük egyet s mást.

Első egyetemi évem után úgy döntöttem, hogy a nyári nagyvakáció 1-2 hónapját munkával töltöm, ezért – mivel szűk környezetem nemigen nyújtott erre lehetőséget - megkértem Budapesten dolgozó barátnőmet, hogy segítsen egy átmeneti munkahelyet találni (szerettem volna az őszi tanévkezdésre valamennyi pénzt gyűjteni, hogy könnyítsek szüleim helyzetén), és ez meg is történt.
Nem először utaztam már Magyarországra, de ugyanaz az érzés fogott el, mint legelső alkalommal, amikor a határon átkelve mindenütt magyar feliratok fogadtak. Nem próbálom ezt most részletezni, mert az érzés úgyis leírhatatlan, és valószínűleg csak azok tudják, miről beszélek most, akik már átélték ugyanezt, de – röviden összefoglalva - talán annyit mondhatok, hogy otthon éreztem magam. Ez a benyomás azonban kezdett tovatűnni, amikor ideiglenes kolléganőim felsőbbrendűségi magatartásával találkoztam, és – bár általában igyekszem elvonatkoztatni a környezetemtől, ha tudom, hogy a megvetésre nem szolgáltam rá – azt hiszem, csak az tette elviselhetővé számomra a helyzetet, hogy kolléganőim körét jórészt erdélyiek képezték (beleértve a már több évtizede áttelepültekről, vagy a több-kevesebb ideig ott tartózkodókról beszélek most). Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, azt is el kell mondanom, hogy találkoztam olyan „bennszülött” budapestivel is, aki teljesen egyenrangúként kezelt, és értékelte munkámat, így most is szívesen emlékszem rá; de olyannal is, aki bár „innen”, Kolozsvárról települt át jónéhány évvel ezelőtt, úgy nézett rám, mint egy véres rongyra. Amikor pedig egyik üzletből hazatérve azt tapasztaltam, hogy bizony átvertek 500 ft-tal, nagyon elfogott a Bukarest utáni „honvágy”, ahol sem addig, sem azóta nem volt hasonló tapasztalatom. S talán ide kívánkozik az a megjegyzésem is, hogy ha arról kell döntenem, hogy Magyarországot választom-e, ahol „lerománoznak”, vagy általában Romániát, ahol „lemagyaroznak” (értsd: megvetnek emiatt), inkább ez utóbbi mellett teszem le a garast, mert ez legalább azt jelenti, hogy annak tartanak, ami vagyok, aminek én is tartom magam.

Harmadéves koromban otthon (Erdélyben) a megyeközponti bőrgyógyászatra kerültem egy román doktornőhöz (akiről szintén orvos unokatestvéremtől utólag megtudtam, hogy a legjobb szakemberek egyike). Az adatok beírása végett átnyújtom neki az egyetemista mivoltomat igazoló könyvecskét. Olvas, ír, majd megkérdezi, milyen szakon tanulok, és mi a véleményem a fővárosról. Csend ül közénk, mert kissé elgondolkodom a válaszadás előtt, mire megáll kezében a golyóstoll, s nyilván nem tudva, mire vélni a hallgatást, rám szegezi kíváncsiságot sugárzó tekintetét. Erre megszólalok: attól függ, hogy milyen szempontból mérlegeljük a dolgokat, mert a város olyan, amilyen, de a kulturális élet nagyon jó (azt hiszem, akkor fogalmaztam meg először így ezt a meglátásomat, amit azóta is fenntartok). Elmosolyodik, helyeslően bólogat, s a meglepetés mellett mintha valami elégedettséget, hálát is látnék a szemében, amiért, bár valószínűleg erre számított, erdélyi, sőt, magyar mivoltom ellenére, mégsem szóltam le Bukarestet (és talán ezzel együtt…a románokat, hiszen – sajnos – valamiért az otthoniak, legalábbis a szűkebb vagy tágabb Székelyföldön élők szemében, kissé sarkítva bár, de erre egyszerűsödik le a Bukarest – Erdély kérdés: magyarok és románok; ezt pedig az ottani románok is tudják), és ilyen értelemben talán még rajta is túlteszek. Rövid beszélgetés következik a román kultúra jelentősebb személyiségeiről, s bár már szinte sajnálom, elérkezik távozásom pillanata is. Elköszönünk egymástól, s még sokáig elkísér meleg, barátságos pillantása…

Nemrég egyik erdélyi barátnőmet láttam vendégül, aki különböző ügyeinek intézése végett Bukarestbe utazott. Este érkezett hozzám, de – bár előre megbeszéltük, hogy majd nálam száll meg - az utolsó napon szólt nekem, hogy most már utazik is, és várjam a vonatállomáson, így nem tudtam szabadnapot kivenni, hogy elkísérjem. A vacsoránál megegyezünk, hogy nincs értelme olyan korán kelnie, mint én, és olyan korán bejönnie a központba, amikor én megyek munkába – hiszen Bukarestben a legtöbb hivatalban, üzletben, stb. csak reggel 9-10-kor indul az élet -, ezért nyugodtan aludhat 1-2 órával tovább, és a kulcsot itt hagyom neki, hogy bezárja az ajtót. Elmagyarázom, körülírom, lerajzolom neki, hogy mivel és hogyan ér oda, ahová szeretne eljutni, majd hozzáfűzöm, hogy ha valami nem elég világos számára, és úgy érzi, nem talál majd oda magától, nyugodtan megkérdezheti az utcán járókelőket, mert bárki szívesen útba igazítja. Nem szól semmit, de látom a szemében a hitetlenséget, a bizonytalanságot. Én sem szólok semmit, csak mosolygok. Egyrészt mert egykori önmagamat látom benne, aki annak idején valóságos ördögöknek tartotta a bukarestieket, másrészt meg tudom, hogy fölösleges itt minden szó, úgysem tudnám meggyőzni félelmei alaptalanságáról; így hát inkább hagyom, hogy saját bőrén szerezzen tapasztalatokat. Amikor este ismét találkozunk, lelkesen meséli, hogy milyen barátságosak a fővárosiak: először reggel tapasztalta meg ezt, amikor a lépcsőházban mosolyogva ráköszönt a számára teljesen ismeretlen szomszédaim egyike, később pedig a metróból kiszállva, amikor az útmutatások ellenére kissé tanácstalanul állt egymagában, és arra kényszerült, hogy az arra vetődőktől érdeklődjön, és olyan is akadt, aki nem csak útba igazította, hanem fel is ajánlotta: elkíséri addig, ahol már biztosan nem téveszti útját.

Miközben e sorokat írtam, lementem a legközelebbi üzletbe néhány apróságot vásárolni. Visszafelé jövet a következő jelenet játszódott le:
Belépek a tömbház bejárati ajtaján, és ráérősen megnézem, nincs-e valami a postaládámban. Mikor a felvonó felé indulok, látom, hogy a valahány emelettel fennebb lakó „szomszédasszony” vár rám, nyitva tartva a felvonó ajtaját. Belépek, köszönünk egymásnak, és következik az ilyenkor szokásos társalgás arról, hogy ki hogy van, mit csinál, milyen az időjárás, stb.. Többről nem is igen lehet szó, mert annál többet, hogy egy tömbházban lakunk, nemigen tudunk egymásról (legfennebb ő még annyit, hogy magyar vagyok, mert - bár mindeddig nem folytattunk olyan „mélyre szántó” beszélgetéseket, hogy erről szó esett volna - eddigi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ez a hír – számomra teljesen érthetetlen módon, de - elég hamar szokott terjedni). Kiszállás előtt elköszönök, mire ő a szokásos köszönést még megtoldja: „te-am pupat!” (vagyis „pusziltalak” / „puszillak”. A múlt idejű formát használja, de ennek ilyenkor egyfajta jelen idejű értelme van).
Hát ennyit a bukaresti emberekről, szomszédaimról :)))).

Minden helynek (/lakosainak) megvan a maga (külső és/vagy belső) szépsége, csak észre kell venni, és talán egy grammnyi szeretetre is szükség van ahhoz, hogy értékelni is tudjuk azt.

7. népi bölcsességek

noreply@blogger.com (Éosz) — Mon, 03 Sep 2007 09:49:00 +0000

Két tévénézési élményem:

1.)

A TVR 2-es csatorna egyik dokumentumfilmjét néztem, mely egy bennszülött törzs mindennapjait ismertette. Szó esett a tűzgyújtásról, illetve pontosabban a tűz csiholásáról (értsd: nem gyufával, ömgyújtóval, stb., hanem "eredeti" módon, ahogy az ősemberek is tehették: fadarabok összesúrolása, meg egyebek). Hallom, ahogy a "felfedező csapat" vezetője megosztja a nézőkkel egyik bennszülött asszony mondását:

Aki valaha életében tüzet csiholt, az szívében és ereiben tovább / magával viszi azt / annak melegét, lángját.

2.)

Vasárnapon délelőttönként szintén a TVR 2-es csatorna közvetíti a Zestrea românilor (A románok hozománya / vagyona, de átvitt értelemben talán kincsnek is fordítható a szó) című sorozatot, mely által az ország különböző tájegységein élő románok népdalait, -költészetét, népi táncait, kultúráját, népművészetét, hagyományait stb. mutaja be. Tegnap éppen a Suceava megye, vagy Bukovina környéki, "Ţara de Sus" ("Felsőország", vagyis az ország felső, északi része) volt soron. Látom, hogy miközben a népviseletbe öltözött két gyerek az asztalnál eszik, a szintén népviseletbe öltözött anyuka fon. Nyilván, nagy valószínűleg szerint a kamera kedvéért megrendezett jelentről van szó, de nem ez a lényeg, hanem amit mond fiainak (vagy "fiainak"), és ami valószínűleg a tájegység népköltészetének egyik darabja, népi mondása, bölcsessége:

Minden helynek megvan a maga története. Csak nagyon oda kell figyelnünk/hallgatóznunk ahhoz, hogy meghalljuk. És egy grammnyi szeretetre is szükség van ahhoz, hogy meg is értsük".

Szavai Mihail Sadoveanu Baltagul (A balta) című regényének hősnőjét, Vitoria Lipant juttatják eszembe, aki hasonló bölcsességeken neveli fel gyerekeit, és ezek határozzák meg saját életét is, de nem csak az övét, hanem a román hegyi mócokét úgy általában, és azt hiszem, akkoriban a regényben olvashatók nem is álltak nagyon messze a valóságtól.

Vagy éppen Wass Albert funtineli boszorkányát, akit - micsoda véletlen(?) - szintén valós román, és sokak által boszorkánynak tartott asszonyról mintázott az író.

Nincs is olyan nagy távolság és különbség az őserdőben élő, és a romániai, de talán általában véve a világ bármely pontján életét tengető emberek között.

6. hétvégi beszámoló

noreply@blogger.com (Éosz) — Mon, 27 Aug 2007 11:50:00 +0000

1.)

Szombat estére egy kis meglepetésben részesítette a bukaresti Nemzeti Opera a 21-től 23 óráig véletlenül (vagy nem is olyan véletlenül) arrafelé sétálókat: az opera előtti téren ingyenes szabadtéri előadásra került sor. Én a magam részéről egyáltalán nem véletlenül jártam arra, hanem azért, mert a péntek esti híradóból tudtam már a "meglepetésről", így láthattam azt a Viva Opera című előadást, mellyel a bukarestiek október 19-én fognak fellépni Szebenben.

Előadás előtt egy kis afférom volt az egyik - gondolom, a szervezőket képviselő, és a minket ide-oda igazítani hivatott - alakkal, aki még jóval az előadás kezdete előtt ránkförmedt, hogy ne makacskodjunk, és ne merjünk egy tapodtat is előbbre menni. Először meglepett a fellépése (dohogtam is magamban, hogy Balkán így meg úgy), de aztán magamhoz tértem, és visszavágtam, hogy azért talán mégsem így kellene beszélnie az emberekkel, mire ő lepődött meg, s bár védekezésképp megpróbált még jobban szájalni, végül azonban mégis jobb belátásra tért és elhallgatott, amikor kissé erélyesebben kértem ki magamnak a hangnemet.

Ezzel vissza, s be az opera előtti parkba, amelyet akkor már kezdtek ellepni a nézők, s mire az előadás elkezdődött volna, egyetlen nagy ember-tenger volt mindenhol, amerre a szem ellátott (egy akármilyen miniforradalomra is futotta volna belőlünk :))) ).

Aztán elkezdődött az előadás, és a különböző művek (Tosca, Faust, La Traviata, Carmen, A trubadúr, stb.) leghíresebb áriáinak sorát csak a kórus 1-1 éneke szakította meg néha. Néhány név az előadók sorából: Oana Andra, Dorina Chesei, Mariana Colpos, Felicia Filip, Sorina Munteanu, Mihaela Stanciu, Ecaterina Ţuţu, Iordache Basalic, Pompeiu Hărăşteanu, Ştefan Ignat, Ionuţ Pascu. Olyan pillanatok voltak ezek, melyek alatt ismét - nem is tudom, az évek során már hányadszor - megerősödött bennem a tudat, hogy mégiscsak érdemes Bukarestben lenni, maradni, mert olyan élményekben lehet részem, amelyek száz vagy ezer, az előbbi negatív tapasztalathoz hasonlót is elfeledtetnek az emberrel. Ugyanis a város és az emberek olyanok, amilyenek, de - Balkán ide vagy oda - a kulturális élet nagyon jó itt, és akinek ez fontos, vagy esetleg sokkal fontosabb, mint az, amit nap mint nap az utcán tapasztal, az tudja, miért marad itt.

Szerintem az égieknek is tetszett az előadás, mert követeik madarak formájában keringtek folyton a fejünk felett, s mivel Adrian Iorgulescu kulturális miniszter megígérte, hogy ez ugyan az első ilyen alkalom, de nem marad egyedüli és utolsó, hát várjuk a folytatást!

Ajánlom, hogy aki teheti, nézze meg Szebenben az előadást, mert nem bánja meg!

2.)

Szombaton dél körül véletlenül bekapcsoltam a tévét, és láttam, hogy a TVR 2-es csatorna közvetíti a 2007-es Atlétikai Világbajnokság eseményeit. A nők 1.000 m-es távfutása volt éppen soron, és hallom, ahogy a román közvetítő - látva, hogy az etiópiai Tirunesh Dibaba utolsóként kullog, ugyanis szemmel láthatóan erős hastáji fájdalmai vannak, így kb. 20 méternyire le van maradva az előtte futótól, s az talán még egy annyira a többiektől - megállapítja: lehetetlen, hogy ezt a versenyt megnyerje, s ha ez mégis megtörténne, az valóságos csoda lenne. S láss csodát: Dibaba nemcsak hogy utolérte versenytársait, hanem sorra el is hagyta őket, s végül elsőnek futott be!

A naponta sorra kerülő Világolimpián naponta

indulok, gyorsulok, lassulok

veszem az

akárhány

akadályt

emelkedőket

ereszkedőket

kocogok

(kacagok)

reménykedem valamiben valakiben (magamban)

csapódom valahová valakihez valamihez

csalódom valamiért valamiben valakiért valakiben (talán néha magamban)

hegyre föl völgybe le

le-föl le-föl

hegyre föl völgybe le

föl-le föl-le

valakik folyton betartanak feltartanak

kitartok

választanak

választok

keresek s találok

(pályát) s körbe-körbe

letérek fordulok

jobbra-balra, előre-hátra

kifúlok

kinyúlok

elállok

felállok

bár nem tudom

mikor lesz (f)utam vége

s lesz-e, s mi lesz eredménye

indulok gyorsulok lassulok.....

előre-hátra

elég volt mára ( :))) )

5. Valcer-lecke

noreply@blogger.com (Éosz) — Wed, 22 Aug 2007 08:31:00 +0000

(kell)
szerelemre ébredni
ébredéskor táncolni
táncoláshoz párt hozni
páros tánchoz fonódni
fonódáshoz oldódni
oldódáshoz bort inni
boriváskor bódulni
bóduláskor fordulni
forduláskor pördülni
pördüléskor gyorsulni
gyorsuláskor kilengni
kilengéskor lassulni
lassuláskor megállni
megálláskor elválni
elváláskor ébredni

A fenti néhány sort körkörösen szerkesztettem meg, de sajnos nem tudtam azt a formátumot itt érvényesíteni. Azonban azoknak, akiket ez érdekel, elmondom, hogy az óralaphoz hasonló körben a következőképpen helyezkednek el egymás után a sorok:
- az óralap 12-esének helyén van a záró és nyitó "Kell" szó, amit követ egy sorral lennebb a "szerelemre ébredni" sor, majd következnek a többiek alattuk. Az óralap 3-asának helyén a "páros tánchoz fonódni", a 6-os helyén a "Bóduláskor fordulni", a 9-es helyén a "kilengéskor lassulni" sor van. A többi könnyedén kikövetkeztethető. Még csak annyit, hogy a sorokat elválasztottam egymástól 1-1 üres sorral, vagyis szünettel. S mivel körkörös szerkezetről van szó, nyilván egy sorban vannak egymással az első és az utolsó, a második és az utolsó előtti, stb. sorok, szünettel elválasztva.

Kívánok jó szerkesztést és szórakozást!

4. szép szavak

noreply@blogger.com (Éosz) — Fri, 17 Aug 2007 08:29:00 +0000

Nemrég egy eléggé közismert személyiség blogját böngészve követtem figyelemmel két hozzászóló elég heves, és néha - szerintem fölöslegesen - túl személyeskedőbe is áthajló vitáját, amit - azt hiszem - nyugodtan minősíthetnék veszekedésnek is. Aztán egy adott pillanatban - nem kis meglepetésemre - a szerintem "támadottnak" leginkább minősíthető (magyarországi) fél felajánlotta (erdélyi) "támadójának", hogy segít beszerezni neki egy könyvet, ráadásul ingyen, majd hozzáfűzte: ez az ajánlat szól minden e blogot olvasó, és az itt olvasottakhoz hozzászóló személynek.

Ez a gesztus nagyon tetszett (ha egészen őszinte akarok lenni, el kell ismernem, hogy meg is hatott), és - mivel az ajánlattevés nekem is szólt - pár szóban értékeltem azt (leírva, hogy az ajánlat akkor is ugyanilyen értékes lenne számomra, ha nem volna anyagi vonzata, mert szerintem nem a segítség konkrét formája a lényeg, hanem ami mögötte van).

"Köszönöm a szép szavakat" - írta visszajelzésében az illető.

"Szép szavak" - mit jelent? - gondolkodtam el a kérdésen. Elolvastam szavaimat, de ezúttal mindenikere külön-külön figyelve, és megállapítottam, hogy semmi rendkívüli, vagy kirívó szépség nincs bennük egyen-egyenként. Tehát: a kontextusba helyezés, az összerakás módja, a sorrend, s az ebből adódó jelentés a meghatározó - fedeztem fel a spanyol viaszt :))).

Ettől függetlenül vannak önmagukban is szépnek minősíthető szavak (?).

Paul Valéry a következőket tartotta a francia nyelv legszebb szavainak: pure, jour, or, lac, pic, seul, onde, feuille, mouille, flute (vagyis: tiszta, nap, arany, tó, hegyfok, egyedül, hullám, levél, csermely, fuvola). Nyilván nem véletlen, hogy a francia szót is leírom, hiszen szerintem nemcsak a jelentést, hanem a kiejtéskor jól érvényesülő muzikalitást is figyelembe vehette.

Kosztolányi szerint a következők a magyar nyelv legszebb szavai: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Nyilván a szavak szépségének megállapítása - mint sok minden más is - szubjektív alapon történik, ezért mindenki számára más és más szavak minősülhetnek a legszebbeknek, vagy különböző dolgokat jelenthetnek (lásd Hervay Gizella "vonat" és "tej" szavakra vonatkozó sorait).

Örülnék, ha véleményedet megosztanád velem / velünk is: szerinted melyek a magyar nyelv legszebb szavai? Milyen alapon döntötted el, miket vettél figyelembe: hangzást, jelentést, stb. vagy vannak olyan szavak, melyek számodra gazdagabb (esetleg érzelmi) jelentéstöltettel rendelkeznek, mint mások számára, mert......(miért?).

3. bukaresti (hangulat)képek

noreply@blogger.com (Éosz) — Wed, 15 Aug 2007 10:16:00 +0000

Bukaresti egyetemi éveim idejéből az összes többi közül a következő három kép rögzült bennem legélesebben:
1.) Az első még "frissen sült" kisgólyakoromból való, amikor egy október eleji napon kissé szédülten sétálgattam a város utcáin, és az akkor még sokkal zavaróbb zaj és tülekedés elől gondolataim elefántcsont-tornyába menekültem.
Csakhogy ettől környezetem még semmit sem változott, és hitetlenkedve ámuldoztam néha azon, hogy a főváros központjához ugyanúgy hozzátartozik a szemét, az utcán vagy a metróaluljáró lépcsőjén kuporgó koldus, mint bármely más városhoz, akire rápillantva lehet sajnálkozni, vagy pokolba kívánni őt, amiért eszünkbe juttatja - ha ez bármit is jelent számunkra, vagy ha egyálétalán van mi eszünkbe jusson - keresztényi kötelességünket: adni a rászorulóknak. Mire azonban ez eljutott volna a tudatomig, már jött is a másik gondolat: mennyi is lenne az a pénzösszeg, amit adhatnék nekik? Magamban felsoroltam, mennyi mindenre is kell fizetnem ebben a hónapban, és arra a következtetésre jutottam, hogy örülhetek, ha elég lesz a pénzem. Aztán elkezdtem sorolni magamban azokat az érveket is, hogy miért nem is kell tulajdonképpen semmit adnom: ezek a koldusok miért ülnek itt egész nap? Miért nem mennek dolgozni? Annyira mentem, hogy még a külsejükbe is belekötöttem: miért ilyen koszos a ruhájuk? Talán jobban is vigyázhatnának rá és magukra. Ráadásul semmi biztosíték sincs arra nézve, hogy a kapott pénzzel okosan fognak gazdálkodni, és nem költik bagóra, italra, stb. Meg aztán úgysem segíthetnék közülük mindenkinek, hiszen annyian vannak, mint égen a csillag, és ha mindenkin megesik a szívem, végül én magam is leülhetek melléjük, közéjük.
Ilyen érvekkel győzködve magunkat könnyű tovább menni. Másnap is. Harmadnap - és ahogy a napok telnek egyre inkább - már annyira könnyű, hogy észre sem vesszük a felénk nyújtott kezet. Így szokunk / szoktatjuk magunkat a látványhoz, és az a szánalom, amit kezdetben érzünk, legjobb esetben teljesen felszívódik, elillan, de rosszabb esetben átalakulhat gyűlöletté is. S ha még mindig kísértene néha az adakozás gondolata - mert a gondolatok már csak ilyenek: néha nemigen hagynak nyugodni -, legkézenfekvőbb a körülöttünk levő 100 meg 100 emberre hivatkozni, akik - öltözetükből ítélve - nálunk sokkal jobb anyagi helyzetben vannak, mégsem zavartatják magukat holmi rongyosok miatt.
Ilyen zavaros gondolatok forogtam fejemben azon az októberi napon is, amelyről írok, amikor történt valami, amire akarva-akaratlanul fölfigyeltem:
Előttem a járdán egy öreg nénike sántikált, csetlett-botlott, akit a rohanó tömeg néha meg-meglökdösött, egyesek még morgolódtak is, hogy miért áll az útjukba, nem látja, hogy mindenki mennyire siet. A nénike ruhája színét már rég kivette a nap és a sok mosás, s néhol bizony szakadozott is már (de tiszta volt), s cipőjéről is lerítt, hogy bizony látott már jobb napokat. Ráncos-barázdás arcát látva is nyilvánvaló volt, hogy sosem látott Oriflame vagy bármilyen más krémet.
Amikor a gyerekkel a karján kéregető koldusasszonyhoz ért, megállt, és keresgélni kezdett a zsebében. El nem tudtam képzelni, mit akar, de átvillant bennem a gondolat: taláncsak nem adakozni akar? Talán még el is mosolyodtam ezen magamban, és szinte úgy éreztem, figyelmeztetnem kellene, hogy ne tegye, hiszen kinézetéből ítélve akár maga is leülhetne a koldusasszony mellé. Ekkor meghallottam az eddig valószínűleg nem kis gonddal kucorgatott pénzérme koppanását a pénz begyűjtése céljából kitett pléhdobozban, ami hirtelen eszembe juttatta az özvegyasszony bibliai példázatát, akiről Jézus megállapította, hogy mindenkinél többet vetett. Igen, mert nem a fölöslegből adott, amit nyugodtan tudott nélkülözni, hanem valószínűleg abból a kevésből, amire neki is szüksége lett volna.
Vannak olyan hősök, akik érdemrendeket, kitüntetéseket viselve fitogtatják érdemeiket, és vannak olyanok is, mint ez a nénike, akit úgy nyelt el hirtelen szemem elől a tömeg, mintha csak látomás lett volna, de akit - mint látjátok - mai napig sem tudtam elfeledni.

A másik két eset bekövetkeztekor már rendelkeztem egy bizonyos bukaresti "régiséggel", mégis belém vésték a tapasztaltakat:

2.) A tűző nyári napon szardíniakonzervbe szorult / szorított halként troliztam az egyetemről hazafelé. Már-már hazaértem, amikor a troli megállt egy útkereszteződésnél. Hogy elűzzem a várakozás unalmát, kinéztem az ablakon, és figyeltem a mellettünk sorakozó autókat és utasaikat.
Egyszercsak a szemembe akadt egy, az összes kocsisorból kirívó hiperszuper csodaautó, és nem került különösebb fáradtsáomba megállapítanom, hogy ahogy megjelent, mindenki azonnal felfigyelt rá és csodálta. Az autóban egy, az autóhoz tökéletesen passzoló csinibaba ült, akin a férfi vagy a női szem egyaránt legalább annyira megakadt, mint autóján. (Igen, kitaláltátok: egyes utitársaim, különösen a férfiak - természetesen- nem bírták ki, hogy ne tegyenek különféle megjegyzéseket:)))).
Ahogy az autó megállt, odasietett hozzá egy 10-14 éves srác, aki - miután erre engedélyt kért és kapott - lelkesen, és kedvesen mosolyogva kezdte mosni az autó ablakát (miközben - gondolom - a látványból ítélve busás jutalomra számított), és mire a lámpa zöldre váltott volna, becsülettel be is fejezte a munkát. Mikor a lehúzott ablakhoz lépett a jutalomért, a nőci egy cigisdobozt nyújtott feléje. Már nem emlékszem rá, milyen márka volt, de azt tudom, hogy számomra is ritkaságszámba ment. A gyerek boldogan vette át a dobozt, és még most is látom magam előtt azt a ragyogást, csillogást a szemében, azt a mosolyt az arcán, ami akkor elárasztotta, és amit nemigen lehet elfelejteni, sem leírni . Én még sosem láttam egy olyan örömtől sugárzó embert.
A jelzőlámpa zöldre váltott, a csinibaba meg elindult az autóval. A gyerek kinyitotta a dobozt, és mozdulatlanná dermedve meredt rá, aztán egyik pillanatról a másikra lehervadt arcáról a már szinte földöntúli boldogság, és kiült rá a csalódottság és keserűség. A nőci meg a visszapillantó tükörben figyelte a gyerek reakcióját, és jót nevetve elviharzott.

3.) Nem számít újdonságnak a bukaresti metrókban a kolduláshoz különböző hangszereket felhasználó kéregetők jelenléte, így semmi különöset nem találtam abban, amikor egy vasárnap délután barátnőmtől hazafelé tartva az egyik megállóban felszállt egy férfi, hegedűvel a kezében. Figyeltem az emberek arcát, ahogy a "művész" elhaladt előttük, és azt láttam, amire a megszokás alapján már számítottam is: az emberek gondolataikba mélyedve meredtek maguk elé, és néha azt a benyomást keltették, mintha tudomást sem vennének a néhány garas megszerzésében reménykedő, amúgy eléggé tisztességesen kinéző, és szerintem elég jól hegedülő fiatalemberre. Mintha nem is létezett volna, vagy legalábbis láthatatlan és hallhatatlan lett volna. Egy bizonyos idő elteltével azonban - miközben a hegedűs egyik Kleiderman-darabot játszotta - szemem megakadt egy jólöltözött hölgyen: először csak a könnycseppek jelentek meg és folytak le arcán, aztán ajkai is legörbültek, majd - bár szemmel láthatóan óriási erőfeszítéseket tett arra, hogy uralja érzelmeit - végül már egész teste remegett a hangtalan sírástól. Teljesen megdermedtem a meglepetéstől: ha agyonütöttek volna, akkor sem bírtam volna egy legapróbb mozdulatot sem tenni, vagy egyetlen hangot is kiadni. A következő pillanatban a hölgy felállt, az ajtóhoz lépett, és mielőtt leszállt volna, abban az időben, amikor még a nagylelkűek is legfennebb 1.000 lejt adtak a koldusoknak, egy 10.000 lejest csúsztatott a hegedűs kezébe. Ő eltűnt, én meg tovarobogtam az említett dermedtséggel a zsigereimben, melyek még sok időre megbénították tagjaimat, és azóta is nagyon szeretném megtudni e lejátszódott jelenet történetét / magyarázatát, bár tudom, hogy erre nincs semmi esélyem.

2. Edónak

noreply@blogger.com (Éosz) — Tue, 14 Aug 2007 09:24:00 +0000

Kedves Edó (edorable)! Már nagyon sokszor próbálkoztam -blognyitás előtt és után egyaránt - beszúrni 1-2 sort a blogodba bejegyzéseidhez, de sohasem sikerült. Nem is nagyon remélem, hogy rátalálsz erre a neked szóló néhány soromra, de ha mégis, kérlek, jelentkezz!
Éosz

1. Köszöntő

noreply@blogger.com (Éosz) — Tue, 14 Aug 2007 04:56:00 +0000

Kedves Mindenki!
Isten hozott Benneteket!

Bár ezen az oldalon valószínűleg más jellegű bejegyzést is fogtok találni, legyen az első a szó-játékaim (és nem szójátékaim, bár talán ilyen is lesz) egyike. Igen, el szoktam játszadozni néha a szavakkal, és bár az így létrejövő eredményeket nem tartom művészeti alkotásoknak, azért szívesen töltöm velük időmet. Mert játszani (mindegy, hogy mivel) mindannyian szeretünk, nemdebár? És akkor a játék:

Mert neki nem én kellettem,
álruháit rám tekerte,
majd levette rólam sorban,
s végülm bőröm dobtam oda

ráadásul a halomra,
hogy bőrömre csupaszodva
hátha kegyet gyakorolna:
elfogadna s beburkolna.

Vérem s szenvedésem látva
távolodott meghátrálva,
és itt hagyott undorodva
(k)ön(ny-)véremben fuldokolva.

Visszabújok bőr-kagylómba,
s ó, útporos szél-zakómba:
nem várom, hogy kisüssön holnap
a kihűlt és a Ma-Hol?-Nap.