7. népi bölcsességek

Két tévénézési élményem:

1.)

A TVR 2-es csatorna egyik dokumentumfilmjét néztem, mely egy bennszülött törzs mindennapjait ismertette. Szó esett a tűzgyújtásról, illetve pontosabban a tűz csiholásáról (értsd: nem gyufával, ömgyújtóval, stb., hanem "eredeti" módon, ahogy az ősemberek is tehették: fadarabok összesúrolása, meg egyebek). Hallom, ahogy a "felfedező csapat" vezetője megosztja a nézőkkel egyik bennszülött asszony mondását:

Aki valaha életében tüzet csiholt, az szívében és ereiben tovább / magával viszi azt / annak melegét, lángját.

2.)

Vasárnapon délelőttönként szintén a TVR 2-es csatorna közvetíti a Zestrea românilor (A románok hozománya / vagyona, de átvitt értelemben talán kincsnek is fordítható a szó) című sorozatot, mely által az ország különböző tájegységein élő románok népdalait, -költészetét, népi táncait, kultúráját, népművészetét, hagyományait stb. mutaja be. Tegnap éppen a Suceava megye, vagy Bukovina környéki, "Ţara de Sus" ("Felsőország", vagyis az ország felső, északi része) volt soron. Látom, hogy miközben a népviseletbe öltözött két gyerek az asztalnál eszik, a szintén népviseletbe öltözött anyuka fon. Nyilván, nagy valószínűleg szerint a kamera kedvéért megrendezett jelentről van szó, de nem ez a lényeg, hanem amit mond fiainak (vagy "fiainak"), és ami valószínűleg a tájegység népköltészetének egyik darabja, népi mondása, bölcsessége:

Minden helynek megvan a maga története. Csak nagyon oda kell figyelnünk/hallgatóznunk ahhoz, hogy meghalljuk. És egy grammnyi szeretetre is szükség van ahhoz, hogy meg is értsük".

Szavai Mihail Sadoveanu Baltagul (A balta) című regényének hősnőjét, Vitoria Lipant juttatják eszembe, aki hasonló bölcsességeken neveli fel gyerekeit, és ezek határozzák meg saját életét is, de nem csak az övét, hanem a román hegyi mócokét úgy általában, és azt hiszem, akkoriban a regényben olvashatók nem is álltak nagyon messze a valóságtól.

Vagy éppen Wass Albert funtineli boszorkányát, akit - micsoda véletlen(?) - szintén valós román, és sokak által boszorkánynak tartott asszonyról mintázott az író.

Nincs is olyan nagy távolság és különbség az őserdőben élő, és a romániai, de talán általában véve a világ bármely pontján életét tengető emberek között.