17. Napi morzsák - Érzésegyveleg

1.) A minap metróval utaztam a munkahelyem felé. Miközben éppen haladtam át a folyosón, hogy egyik vonalról a másikhoz átjussak, előttem megszólal egy XI-XII-esnek látszó csajszi, és azt mondja vele egyidősnek kinéző barátnőjének: "Komolyan mondom, nem értem azokat, akik a filológiát választják! Mert elvégzik az egytemet, megtanulnak 1-2 idegen nyelvet, és mit csinálnak azután? Elmennek tanárnak és éhenhalnak?!" Az első reakcióm az volt, hogy mindjárt megszólítom, és elmondom, mit gondolok én erről, hogy talán kissé elhamarkodott az ítélete, de mégsem tettem meg ezt a feltörő indulatok 1-30 másodpercében, később pedig már lemondtam a "kioktatásról", mert egyrészt esezmbe jutott, hogy a tanári pályát illetően bizonyos mértékben igaza van, másrészt pedig mi közöm nekem ahhoz, hogy egy vadidegen csitri mit gondol vagy nem gondol erről, arról, amarról. De azért ma is fúrja az oldalam, hogy egy annyit nem mondtam el: "Kislány, filológaiai képzettséggel nem csak tanárkodni lehet".

2.) Ugyanazon a napon összegyűltünk egy bukaresti magyar (és még hivatalosan meg nem nyílt) vendéglőben megünnepelni egyik barátunk születésnapját. A gulyásozás, valamint a sör-, bor-, és pálinkafogyasztás után már eléggé oldódott, és egyre vidámabb hangulatban valaki az asztalnál (melynél régi és új ismerősök egyaránt ültünk, de egy idő után már a kívülálló számára akár úgy tűnhetett volna, hogy itt mindenki ezer éve ismer mindenkit) valaki idézte Szilágyi Domokost (és talán nem véletlenül őt itt Bukarestben!): "Az egymásrautaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet".

(P. S. : Szilágyi Domokos filológus volt :-). )