13. az én 7 csodám

Nos, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Edó meg Nelli felkért: példájukat követve azonosítsak 7 román/romániai dolgot, ami szerintem csodaszámba megy. Próbáltam elvonatkoztatni az általuk leírtaktól, és igyekeztem úgy összeállítani a listát, hogy ne ismételjem a már említetteket, de ez nem sikerült teljes mértékben, amiért már előre elnézést kérek. S még mielőtt rátérnék a felsorolásra, megjegyzem, hogy a listám nem feltétlenül tükröz fontossági sorrendet, kivéve az első „csodát”, ami szerintem valóban „lekörözi” az összes többit.
Most pedig következzen a lista:
1.) Románia 2007. január 1-i EU-csatlakozása (és nem integrációja, ami hosszabb folyamat eredménye lesz, és a jövő titka, hogy mikor fog lezárulni. Legalább ilyen nagy csoda lesz az is, ha az európaiak által szabott 1 hónapos határidőn belül sikerül behozni a mezőgazdaság terén felhalmozott lemaradásokat, és ennek következtében elkerülhetjük a védzáradék alkalmazását, és szerintem ugyanez a helyzet az igazságügy területén is). Annak, hogy ez a csodaszámba menő esemény mégis bekövetkezett, nyilván sok politikai, gazdasági stb. magyarázata van, de ezekre most nem térek ki (hadd ne oszlassam szét a csoda varázsát, vagyis Lucian Blaga szavaival élve: „eu nu strivesc corola de minuni a lumii” :-)) ).
2.) A Balkán sajátos világa, és ezen belül Bukarest, amely a mindenféle lehetőségek városa (értsd: bármikor bármi megtörténhet pozitív és negatív értelemben egyaránt, olyannyira, hogy Alice csodaországa néha holmi kis hétköznapi porfészeknek tűnhet az itteni eseményekhez viszonyítva. Erről már Edó is írt).
3.) Mircea Cărtărescu és Ioana Pârvulescu egyetemi előadásai (más neveket is sorolhatnék itt most a román tanszék(ek) „legjei” közül, de számomra ők voltak a „leglegek”.
4.) Kolozsvár, éjszaka a Feleki tetőről nézve (ez nyilván nagyon szubjektív megítélést tükröz - akárcsak a többi is -, de hát senki sem „kötelezett” / kért arra, hogy általános érvényű szentenciákat, axiómákat fogalmazzak meg). Még gyorsan hozzáteszem: tudatában vagyok annak, hogy e városnak ennél sokkal nagyobb érdemei is vannak, de ezek számbavételét és felsorolását a kolozsváriakra bízom.
5.) A bukaresti kulturális élet. Ez megér egy külön említést, s talán külön kiemelném a színházakat, valamint a mostanság nemzetközi szinten is elismert rendezőket: Cristi Puiut, Cristian Mungiut, Cristian Nemescut - ez utóbbi, sajnos, már halott -, és filmjeiket. (Mindhárom Cristi :-))) ) . És szinte elfelejtettem, de ide kívánkozik Corneliu Porumboiu neve is.
6.) Szeben
7.) A moldovai templomok, kolostorok.

12. emberek és fotonok

Müller Péter írja a Titkos tanítások / Alapkérédsek és végső válaszok (Jonathan Miller kft kiadó, 2003) című könyvében:

Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az! Ismerem!.

Csakhogy Müller szerint valami miatt egyre kevesebb ilyen kapcsolat van, és ilyen szempontból a fotonok is képesek megszégyeníteni az embereket. Müller azt írja: Einstein, Podolsky, és Rosen gondolatkísérletét 1972-ben Clauser és Freedman kísérletileg is igazolták: a világ különböző alkotóelemeinek egységét "szuperlumináris összekötöttségnek" nevezték, ami azt jelenti:

egy ikerfoton mozgásának megváltoztatásával a másik foton pörgése is megváltozik, azonnal, a fénysebességnél is gyorsabban, tehát egyidejűleg. Még akkor is, ha a két "ikerfoton" ellenkező irányú végtelenbe repül. Erről azért nem beszélek szívesen, mert csak az a szomorú tény derül ki belőle, hogy a fotonok még szeretik egymást, csak az emberek nem. S ezt a könyvet nem a fotonoknak, hanem az embereknek írom.

Nos, elgondolkodtató.

Bár... ízlések és pofonok.

Vagyis emberek és fotonok.

Illetve embere és fotonja válogatja.

De lehet, hogy a fotonok valóban nem válogatnak:-)